Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Blythe Eilish O’Connell felhasználó összes verse >>>



Amit a pénz egyáltalán nem tud megvenni

Aranyból vehetsz fényes házat,
selyemből szőhetsz puha álmot,
megveheted a fél világot,
de nem kapsz hozzá valódi lángot.
Nem vehetsz hangot, mely szívből fakad,
sem kezet, mely csodákat teremt,
nem vásárolhatsz ihletet magadnak,
ha benned nem gyúl fel odabent.
Lehet a vagyonod végtelen nagy,
lehet a neved mindenütt híres,
de a tehetség nem aranypénz,
nem lesz attól a lélekben ékes.
Aki csak pénzzel akar ragyogni,
annak fényét elnyeli az idő,
mert amit szívből alkot az ember,
azt nem pótolja semmilyen erő.

S van egy gyermek, ki csendben ül,
előtte kenyér, de nem kell neki,
mert akit tegnap még hazavárt,
azt ma már hiába keresi.
Üres a szék, hideg az ágy,
a házban némaság lakik,
egy fénykép őrzi csak azt az arcot,
melyhez a kis szív még ragaszkodik.
Nem érti, hová tűnt az ölelés,
miért lett árva minden este,
miért nem nyílik többé az ajtó,
miért lett idegen az otthon teste.
A tányér érintetlenül marad,
a gyermek egyre kevesebbet eszik,
mert van olyan mélyre ásott bánat,
mely az egész életet megrepeszti.

A gyász előbb a szívre nehezedik,
minden dobbanása fájdalom,
a remény lassan elcsendesedik,
s elnémul minden régi dallam.
A test még élne, de erőtlen,
mert nincs táplálék, nincs akarat,
a könnyek mögött fogy az élet,
s a bánat egyre beljebb mar.
Előbb a szív adja fel a harcot,
mikor már túl nagy a hiány,
aztán a test is követi lassan,
mint elszáradt levél az ág után.
Ezért az árva csendjét hallgasd,
ne hidd, hogy csak egy könnycsepp az,
mert a kimondatlan, mély fájdalom
néha a testben is nyomot hagy.

Hát ne kérdezd, mennyi pénze van annak,
ki szeretetet akar pótolni,
mert amit elveszített a szív,
nem lehet arannyal visszahozni.
Nem kell palota az árva mellé,
csak valaki, aki mellette marad,
aki meghallja néma sírását,
s nem engedi el a kezét soha.
Tehetség sem terem pénzre hajtva,
nem vásárolható meg a világon,
az vagy belül születik fényként,
vagy hiába csillog száz arany.
A szeretet viszont adható ingyen,
egy ölelés, egy szó, egy jelenlét,
mert néha egy ember meleg szíve
visszahívhat valakit az életbe.
S ha egyszer mindent mérlegre teszünk,
az aranynál többet ér majd talán:
hogy volt, aki nem pénzt adott — hanem szívet,
amikor már majdnem kihunyt a világ.

TÁMOGATÓNK A

A MAGYAR KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top