A Blythe Eilish O’Connell felhasználó összes verse >>>
A végzet emlékezik mindenre
Amit ma elrejtesz, holnap rád talál,
a kimondatlan igazság egyszer kiált.
Nincs olyan árnyék, mely örökké takar,
a valóság előbb-utóbb ajtót akar.
Lehet hazudni, lehet fordítani a szót,
lehet megtéveszteni száz hallgató arcot,
de a lelkiismeret nem tanul felejteni,
s a lélek tudja, mit nem lehet elrejteni.
Az árulás magja önmagában terem,
a hűtlenség visszhangzik a csendeken.
Ki tudva vét újra, s újra ugyanoda tér,
annak a következmény egyszer ajtót nyit felé.
Hajlam lehet örökség, ösztön lehet erő,
gén írhat mintázatot, de dönthet a jövő.
A sors adhat pályát, a végzet adhat jelet,
de a szabadság felel azért, mit tesz veled.
Az érdem nem beszéd, hanem megtett út,
a teljesítmény mögött a valódi ember mutat.
A szívben érzés, az érzésben érzelem,
s minden tett ott hagyja nyomát a lényegen.
A jog és egyenlőség nem személyre szabott,
az igazság nem kérdezi, ki mit hazudott.
A karma nem haragszik, csak visszatükröz,
amit adtál a világnak, hozzád visszaköt.
Nincs örök menekvés, nincs vég nélküli játék,
a valóság egyszer minden ajtón belép.
S mikor már nem lehet tovább félrenézni,
elkezdődik a legnehezebb: igazán megérteni.
Az igazságelfogadás megtöri a falat,
s a lelkierő ott kezdődik, ahol nincs több tagadás.
