A Blythe Eilish O’Connell felhasználó összes verse >>>
Az igazság nem felejt
Lehet csendbe rejteni száz kimondatlan szót,
lehet álarc mögé zárni minden régi nyomot,
lehet úgy tenni, mintha nem történt volna semmi,
de az igazság egyszer megtanít emlékezni.
A szándékos árulás önmagában visszhangzik,
a hűtlenség a lélek falain jelet hagy,
a bűn ismétlése egyre mélyebb kört rajzol,
s amit ma elkerülsz, holnap eléd állhat.
A hajlam csak lehetőség, az ösztön csak egy jel,
a gén hozhat örökséget, de a döntés felel,
a sors adhat akadályt, a végzet adhat irányt,
de a szabadság dönti el, ki vállalja a hibát.
A karma nem kiált, nem fenyeget és nem ítél,
csendben számolja össze, amit az ember elvetél,
az érdem mögött tett van, a teljesítmény nyom,
s egyszer minden választás visszatalál hozzánk.
A szív tudja, mikor áruljuk el önmagunk,
a lélek érzi, mikor hamis útra fordulunk,
a lelkiismeret akkor is őrzi a valót,
amikor a világ előtt eljátszanánk a jót.
Az igazság nem hajlik, ha félelemmel nézik,
az igazságosság minden embert egyformán mér,
a jog akkor ér valamit, ha nem kiváltságot szolgál,
s az egyenlőség ott kezdődik, ahol nincs kettős mérce.
Az érzés lehet zavaros, az érzelem lehet vak,
de a valóság előbb-utóbb minden fátylat leszakít,
az igazságelfogadás lehet keserű kezdet,
a valóságelfogadás mégis békét teremthet.
Nem menekülhetsz örökké a saját tetteid elől,
mert minden eltemetett titok egyszer felszínre tör,
s amikor már nincs több álarc, kifogás és félhomály,
az igazság ott áll előtted — és nem fordul tovább.
