A Blythe Eilish O’Connell felhasználó összes verse >>>
Az igazság utolér
Az igazság előbb-utóbb a fényre tör,
nincs árnyék, mely örökké elrejtheti önmagát,
a valóság egyszer minden ajtón bekopog,
s a hazugság nem zárhatja örökre ablakát.
Aki szándékosan árul, annak nyomot hagy a tett,
a hűtlenség emléke nem tűnik el nyomtalan,
a bűn ismétlése saját körét rajzolja meg,
s a karma visszatér, ha eljön az alkalom.
Lehet bennünk hajlam, ösztön, örökölt gén,
de szabad a döntés, merre fordul a lépés,
a sors adhat ösvényt, a végzet adhat jelet,
ám a szabadság felel azért, mit tesz a lélek.
Minden érdem mögött teljesítmény ragyog,
minden döntés mögött ott dobbanhat a szív,
a lelkiismeret őrzi, amit a világ nem lát,
s a lélek tudja, melyik út hová hív.
Lelki erő kell, mikor szembenézünk vele,
hogy igazságot lássunk ott is, ahol fáj,
az igazságosság nem felejt és nem válogat,
a jog pedig egyenlő mérlegen áll.
Az érzés lehet vihar, az érzelem lehet láng,
de a valóság nem változik attól, hogy fáj,
az igazságelfogadás nehéz, mégis felszabadít,
a valóságelfogadás végül tiszta utat tár.
Aki menekül előle, önmagát követi,
mert minden elhallgatás egyszer visszhangra lel,
a megtagadott múlt a jelenben kopog,
s amit elkövettünk, egyszer számot kérhet el.
Nem bosszú ez: a tett következménye beszél,
s a karma nem felejt, csak időt enged talán,
mert senki sem menekülhet örökké önmaga elől,
az igazság utolér mindenkit a végén, igazán.
