A Kaylan Kinney felhasználó összes verse >>>
Az igazság nem marad el sohasem
Turpisság járhat csendes úton,
hazugság bújhat száz alakba,
árulás ölthet szép ruhát is,
s titkot rejthet mély mosolyába.
De nincs olyan zárt ajtó,
mely örökké őrizheti a múltat,
nincs olyan álarc, mely örökké
ugyanazon az arcon maradhat,
mert egyszer megreped a csend is,
és napvilágra lép, mi elmaradt.
A kimondatlan szó is árulkodik,
a nyom a földben akkor is megmarad,
a tett mögött ott áll az emlék,
s az idő lassan mindent megmutat.
Lehet takarni, lehet tagadni,
lehet másokra vetni a vétket,
de amit az ember egyszer elkövetett,
nem törli el néhány ügyes beszéd sem.
Az igazság kerülhet messzire,
de egyszer visszatalál a fénybe.
Van, aki álarcot visel reggeltől,
s estére sem tudja levenni már,
mert fél, hogy meglátják mögötte
azt, aki valójában benne jár.
Ám az álarc elfárad egyszer,
megreped rajta minden hazugság,
s a valódi arc előlép csendben,
nem kér engedélyt és nem kér bocsánatot.
Lehull magától, ha eljön az óra,
mert az igazság erősebb minden maszknál.
Nem menekülhet senki örökké
a tettei árnyéka elől,
mert minden döntés magot ültet,
mely egyszer a földből előtör.
Van, amit karmának nevezünk,
van, amit sorsnak, végzetnek hívunk,
van, amit egyszerű következménynek,
s van, amit saját kezünkkel írunk.
Bárhogy nevezzük, a törvény működik:
a tett nyomot hagy az ember mögött.
Aki hűséget ígért, s elárult,
annak szava egyszer súlytalanná válhat,
mert bizalom nélkül minden eskü
csupán üres hang a szélben.
Aki reményt adott, majd összetörte,
felelősséget is hordoz érte,
mert a másik szíve nem játékszer,
s a lélek nem próbakő az úton.
Az érzés nem gyengeség, hanem emberi jel,
s a lelkiismeret nem hallgat örökké.
Mindenkinek joga van az élethez,
a saját útjához, álmaihoz,
a vágyakhoz, melyek benne élnek,
s ahhoz, hogy szabadon válasszon.
Joga van otthonra, békére,
szívének őszinte dobbanására,
s arra, hogy önmaga lehessen végre,
ne mások elvárásának másolata.
A szabadság nem kegy, amit kiosztanak,
hanem emberi méltóság, melyet őrizni kell.
Van, aki génjeiben hordoz múltat,
örökséget, történetet, nevet,
de senki sorsa nincs kőbe vésve
csak azért, mert valamiből született.
Hajlam lehet bennünk, ösztön is vezethet,
de tanulni mindig lehet új utat,
önfejlődés és önképzés által
az ember önmagán is túljuthat.
A múlt megmagyarázhat valamit,
de nem írhatja meg helyettünk a holnapot.
A valóság néha fájdalmas,
mégis többet ér, mint a szép mese,
mert amit elfogadunk igaznak,
azzal kezdődhet a változás ideje.
Az igazságelfogadás nem könnyű,
mert tükröt tart a lélek elé,
megmutatja, amit rejtegettünk,
s amitől talán féltünk egész idő alatt.
De aki szembenéz a valósággal,
az végre szabadabban lélegezhet.
Nem minden érdem hangos és látványos,
nem minden teljesítmény kap díjat,
van, amit csak az idő mér meg,
s van, amit senki más nem lát.
A becsületes munka csendben épít,
a kitartás lassan erőt terem,
a tanulás formálja a holnapot,
s a tiszta szándék megmarad a szívben.
Lehet késni a jutalommal,
de az érték nem vész el nyomtalan.
Aki más életét láncra verné,
saját szabadságát sem értheti,
mert az ember akkor igazán ember,
ha a másik jogát is tiszteli.
Nem birtok a másik álma,
nem tulajdon a másik szíve,
nem lehet senkit saját képünkre
örökké formálni, törni, kényszerítve.
A szeretet nem bilincs, hanem tér,
ahol két szabad lélek egymásra talál.
A lelkiismeret néha alszik,
de egyszer felébred a mélyben,
s kérdéseket tesz fel halkan:
„Mit tettél, amikor senki sem nézett?”
Mit mondtál, amikor bíztak benned?
Mit tettél, amikor hatalmad volt?
Kit hagytál magára a sötétben,
és kit emeltél fel, mikor összeroppant?
Ezekre nincs örök menedék,
mert önmagunk elől nem bújhatunk el.
Az állampolgárság lehet név és jog,
de az otthon több ennél sokkal:
emlék, nyelv, ismerős utcák,
egy ajtó, mely mögött valaki várhat.
A haza nem mentség hazugságra,
nem pajzs mások bántása fölött,
hanem felelősség, közös élet,
ahol más szabadságát is őrizni kell.
A jog akkor erős, ha igazság szolgálja,
s nem akkor, ha erősebb kéz használja.
Lehet valaki ügyes a csalásban,
lehet gyors a kifogások szava,
lehet száz tanúja a történetnek,
és mégis elárulhatja önmaga.
Mert a részletek egyszer összeérnek,
a hiányzó láncszem visszakerül,
egy régi levél, egy félmondat,
egy emlék egyszer felszínre kerül.
A titok nem hal meg attól, hogy hallgatunk,
csak időt kér, mielőtt megszólal.
És ha eljön majd a számadás,
nem biztos, hogy bíró előtt állunk:
lehet, hogy egy tükörben látjuk
mindazt, amit másokkal tettünk.
Az érdem és következmény találkozik,
a döntések visszafordulnak ránk,
nem mindig úgy, ahogy elképzeltük,
de valamilyen nyomot hagynak tovább.
A felelősség nem bosszú, hanem felismerés:
amit tettünk, annak súlya van.
Mégis van remény az igazság után,
mert az ember képes változni is,
képes beismerni, amit elrontott,
s más úton továbbindulni.
A bocsánat nem felejtés,
a jóvátétel nem gyengeség,
az önismeret nem vereség,
hanem újrakezdéshez szükséges erő.
Aki megtanul szembenézni önmagával,
az már nem ugyanaz, aki vétett.
Végül lehull minden álarc,
és elcsendesedik minden hazugság,
a titkok kilépnek a fényre,
s a valóság elfoglalja helyét.
Megmarad a szív, a lélek,
a lelkiismeret és a lelkierő,
megmarad a hűség és a remény,
s megmarad, amit tisztán tettünk.
Az igazság talán késik, de nem felejt,
mert előbb-utóbb minden napfényre kerül.
