A Sára Bánfalvi felhasználó összes verse >>>
Hovahaza
Amikor felállsz és nem találod helyedet,
másutt porból szőtt várat építesz.
Nem találod a kart, amit, ha megemelsz,
magadra képzeled a kiömlött, forró szeretetet.
Hiába nyúlsz tűzbe, majd hűtöd hiányod,
felszakadt heg minden meg és meg-nem maradt magamutatásod.
Azt kívánod: csendesedjék.
De lemaradsz az esti miséről.
Döngeted a téged kizárt ajtót, de nem nyílik.
Visszafele számolod lemaradt lépteid,
kerülöd a réseket a macskaköves hovahaza úton.
Elkóborolsz a pesti utcákon és elmaradsz az éjben.
Nem haragszol, nem neheztelsz; hiába keresel egy bejáratot,
reggelig sem találnád.
(És nem is virrad.)
