A Nikolasz Koczmann felhasználó összes verse >>>
Mértékegységben mérve
Vidámpark. Érdekes átverés
Persze jól szórakozhatsz amig bele nem szédülsz a semmibe. És amikor leszállsz újra ott vagy annál a mindent mondó örökkévalóságnál, ott valójában a minden és a minden mögött a semmi, attól függ mennyit mondasz, mérheted darabokban vagy hosszúságban, a hosszúságok fájdalmában.
A pszichológusok azt mondják tegyél mindenkit magad mögé, mint kiskorodban a rágógumit, vonalkódját kapargatva a Tescoban, és ha ez megvan akkor máris önző vagy. Legyen a szenvedés képlékeny, abból kivonjuk a szorongást és megkapjuk, hogy a rossz dolgok valójában csak gázok amik elpárolognak egy idő után,
Ha magadban méred akkor mérd vonalakban, mennyi lenne és milyen hosszút vágnál, a kötélt meddig lógatnád és mennyit sétálnál azért hogy elérd a síneket
Vagy mérheted magasságban, hogy biztosra menj.
Ezt is lehet mérni időben csak annyi változik hogy a vonal végen minden elmúlik.
Neked biztos, és idő után te is elmúlsz, mindenkiben emlék maradsz, mint egy rég látott fénykép miután vágyódnak. Pechedre örülnek- igazából nem számít
Hibás áru esetén a terméket leselejtezik.
Már majdnem érezni kezdtem amikor zárás volt a vidámparkban
Hogy végre okkal tágul a mellkasom,
Ha becsukod a szemed még rosszabb, sötétben várod, aztán bekövetkezik, leszállsz, én felülök, az utolsó kör, már mindenki megy haza, nekünk is mennünk kéne, a kocsival bent ragadunk a parkolóban, ezúttal szándéktalanul, de te megmondtad ezt is, én meg csak érezni akartam.
-Egy időre elfelejtettem hogy a százszorszépek fákká nőhetnek, hogy mindenből lehet valami hatalmas csak pár millióra van szükség, milliárdra. Majd amikor elhangozna egy ,,hűha” az átlagosakat megtépkedjük
Félúton majd fékezz, hogy felébredjek
