A Nikolasz Koczmann felhasználó összes verse >>>
Villany
Mert mindig ránézünk a kapura ha valamikor, mindegy hogy a pandémia előtt vagy után, emlékek nőttek fel. Csak azt bánom hogy a házakról eső törmelékek nem az én üvöltésemtől vannak, semmi személyes de mindig is akartam valami retteneteset.
Ha kagyló lennél téged keresnélek minden vízforrásban, hogy eltegyelek egy dobozba, a többi közé. Lehet velem van a baj hogy te is csak egy gyöngy vagy, más színnel. Talán értéktelenebb a világnak, nekem.
De ha így nézzük a dolgokat akkor nem megyek minden héten az Ikeába ágyat nézegetni
Lehetett volna kétszemélyes is, csak már felfutott rád egy borostyán
Benőtt az élet. Alig ismerlek fel. Kár hogy egynyári voltam, és nem gyűjtötted a magokat, de akár viselkedhettél volna úgy, mint egy közvilágítás, és estére hazajövök.
