A Nikolasz Koczmann felhasználó összes verse >>>
Átalakul az Éj
Álmodni megy a világ.
A szélerőműk tejútjai alszanak,
Már látjuk, kialudt körforgóinkat
A virág gyökere mélyen száradt,
Szírma hajlik, néha vállat hajt.
Álmodni megy a világ.
A dolgozó gyenge, s erőtlen,
Lelkét kiszívta öröm, s örömtelen,
Becsületet rág szíve szappanja,
Ránéz láz kezére, s megfolytja.
Álmodni megy a világ.
A tömbök madarakat nyelnek,
Börtönzött szabadoknak zengnek,
A boldogtalanból tán boldog lesz?
A félőből rémszegett, ki majd elvesz?
Álmodni megy a világ...
A kispatak már vérázott sivatag,
A sivatagban: vén, kihalt, vak alak,
Mire a túlélők már halványulnak,
A múlt rabjai sírokat bontanak.
Álmodni megy a világ
Mormol bennünk a sóvárgás,
A hajszoló, töprengő fejfájás
Meglátja, amit soha meg nem lát...
S amég álmodik, megy a világ tovább.
