A Nikolasz Koczmann felhasználó összes verse >>>
Bőrön húzott gyufaszál
Mikor kártevőnek neveztek,
Mikor körben árnyok keringtek,
Teremtő hang simogatta kezemet,
Azt üzente: emeljem fel testem,
Küzdő nép virraszt, csak az alany,
Ami korunk hullámain változik,
Rémes...rémes gyász borít ott,
Ő csak ismételte: találkozzak Vele,
Alagútban átjárva lettem egy,
Mely minden mélyben gátat lát,
Árkokban fetrengő, ítélt seb,
Amiben vér halom terjed el,
Bennem rettegés tép...a vég szagától,
Bújdosó porszem felkiált rám
százszor sújtott agónia zaja.
De én regélem mára: Itt maradok!
Mert haldokolni vágytam
Szürke, gyermeki gondolattal,
Hogy én legyek a mezőn nyílt virág,
Mit áhítatosan kézbe kívánnak
