A Nikolasz Koczmann felhasználó összes verse >>>
Az erdő mélyén egy törött ablak suttog
Az erdőben ahol egyedül áll,
S nő egy óriási fenyőfa
Körülötte csak tölgy, nyír, csipke,
Alatta milliónyi barka
A fűben fehér harangok mondják:
Lásd, lásd mélyen a tegnapot
Az felszakad, szétomlik
S elmondja hol voltak szebb napok:
Felborul az emlék,
Mint a távcsőben a megkövesedett éjszaka,
S te csak hallanád,
Nélküled milyen tágas lett a szoba
Melyben, gyertya nem ég
Elfújta egy vérző, halk remény
S suttogta az erdőn átszövő ablakán
Miként válik a fátol a hibásnak hitt tűlevél
De aztán az újra felbukkan,
Hol a csúcson, hol a törzsében megázva
Ahol valami érzés rángatja,
S mégis vissza-visszatér a fára
