A Nikolasz Koczmann felhasználó összes verse >>>
Útitárs
Egy világról álmodom,
Hol idegen árnyakkal nem,
Csak rám néző tekintetèrt harcolok
Ahol a mezőt uralja az élet,
A zöld az egekbe nő,
Az legyen az én otthonom.
Egy világról álmodom,
Ahol puska hangja rég rege,
Csak terem élet életre,
Hol ember látja embert,
A szeretet összefoly,
Az legyen az én otthonom.
Egy világról álmodom,
Ahol a kín az életről is szól,
nem csupán a halálról,
Ahol boldogság hada uralja az édent,
Mint vég a létet,
Az legyen az én otthonom.
Egy világról álmodom,
Ahol a fiatal szarvas ismeri,
Az ártalmatlannak tűnő vadászt,
Ahol időt kapunk menekülni,
Ha eltorzul a mosoly,
Az legyen az én otthonom.
Egy világról álmodom,
Ahol lámpa világítja a sötét utakat,
Egyedüli lélek nem látja a mély kutakat,
Ahol tébolyúlt elme nem jut vágányra,
A kötél nem lógat nyakakat,
Az lehet az én otthonom?
Egy világról álmodom,
Ahol babonázott alakokat
táncoltatja a déli huzat
Ahol egy pillantás a zálog...
Döntsél végre: Én vagy Ő?
Hadd legyen ez az Én otthonom!
