A Nikolasz Koczmann felhasználó összes verse >>>
Mind ami körbevesz
1 .
Azt mondják kitört a Hold akarata.
A sötét felhők olvadni kezdtek.
A távolságról már csak regéket hallani.
Eljött a vonulás zord időszaka.
S a porrá idomult éjnek,
Sorakoznak a lídércek.
Van-e még ki gondol a Napra?
Vagy hatalmunk elborított mindent?
A hűség földünkbe rombol.
Már hallgatag a váró magzat?
S a porrá idomult éjnek,
Sorakoznak a lídércek.
2.
Puszta szívvel hegyen járva,
Hullnak ránk a gerincek.
Csorbul az erdő ék levele,
Hajnalt simogat az élet bilincse.
S a drága polgár meg-meglátná:
Görbe törzsön, párhuzamos a világ.
3.
Begyökerezett a status quo,
Mi is látjuk: Ó, Pilátus félelmét.
De van ott keblet váró gyermek, ki majd
Térdét zúzva félve néz az ég felé
Megreked torkán valami sors
Körülötte pajzsának lángja ég,
Elsöpri magátol e-világot,
Mint parázs alatt a megnyúgvó tért
És ez így lesz, már nincs hajsza.
Ő halkan énekeli majd az életét vissza.
4.
Ó! Lassíts fiú, lassíts!
Súlya vagy a szélnek,
Ablakodon fürdik az élet,
Te lehúnyott szemmel nézed.
Belül a vágyad temeted,
De a boldogságot kéred.
Lassíts fiú, lassíts!
Ott állsz szíved peremén
Bűnben ébredsz reggel,
A tagadásod estjén...
S hangos némasággal kel,
Izzadt lelked bőrén.
