A Lavínia Csóka felhasználó összes verse >>>
Sosem csalnálak meg
Sosem csalnálak meg, ezt mondtad nekem,
és tessék, most itt állunk, ki maradt veled.
Próbáljuk megjavítani azt, mi már szétesett,
pedig legbelül tudjuk, ezt nem lehet.
Azt ígértem, nem hozom fel újra és újra,
de minden csend ugyanoda fordul vissza.
Hiába küzdök, hiába engedném el,
a gondolat minden éjjel újra átölel.
Nem tudom, ki ő, a nevét sem ismerem,
csak egy pillanat maradt meg bennem hirtelen.
A kocsiból láttam, ahogy hozzád simul,
és az a kép azóta is bennem zakatol.
Azt hittem, úgy szeretlek, hogy egyszer elmúlik,
hogy az emlék lassan majd köddé fakul itt.
De hiába szerettelek minden erőmmel én,
ez a fájdalom nagyobb lett, mint bármely remény.
Nem a múlt bánt, hanem amit bennem hagyott,
hogy egyetlen kép száz álmot összetaposott.
Lehet, hogy egyszer majd csend lesz odabent,
de ma még minden emlék ugyanoda vezet.
Sosem csalnálak meg… így szólt az ígéret,
ma már csak visszhang, ami bennem megreked.
Nem az fáj, hogy vége, azt talán kibírnám,
hanem hogy hittem minden kimondott szaván.
Azóta is bennem él az a néhány szó,
hogy lehetett egy ígéret ennyire múló?
Te továbbléptél, én még a csenddel beszélek,
és próbálom elhinni, hogy egyszer tényleg vége.
