A Zsóka Marián felhasználó összes verse >>>
Ha megszólalna a csend
Egy doboz mélyén halk nyüszítés jelez,
egy kidobott élet kérdez: „Miért nem kellek?”
Tegnap még simított két meleg kéz finoman,
ma hideg utcán fekszik egymaga, hangtalan.
Egy láncra vert kutya az eget nézi némán,
nem érti ő, mi a szabadság.
Nem kért sokat tőled, csak egy kis figyelmet,
egy simogatást, s cserébe adott hűséget.
Egy madár az ágon dalolna szabadon,
de rács mögött már halkul minden dallamom.
Tanuld meg: a szabadság nem játék, nem ajándék,
ha elveszed, az fájdalom marad örökké.
Egy cica szemében kérdés ég csendesen,
„Miért lett vége így? Mit rontottam el én?”
Pedig csak bízott benned, vakon és tisztán,
s most az ember árnya lett számára a hiány.
Ne mondd azt: „csak állat”,mert érez, gondol, fél,
szíve ugyanúgy dobban, ha szeretethez ér.
Fáj neki a bántás, a közöny, az ütés,
s a csendje néha hangosabb minden szónál, mint a lökés.
Tanítsd meg a gyermeknek: minden élet számít,
nem dobunk el senkit, ki hozzánk tartozik.
A példád lesz az út, mit ő majd követni fog,
s amit ma tőled lát, holnap abban élni fog.
Felelősséget vállalni, ez az első lépés,
nem csak addig szeretni, míg könnyű az egész.
Mert az igazi jóság ott kezdődik talán,
mikor már nehéz, de mégis kitartasz tovább.
Neveljen az együttérzés, nyíljon ki a szív,
egy apró jó tett is nagy változást hív.
Egy tál víz nyáron, egy meleg szó télen,
és máris több lettél valaki életében.
Gondolj bele csendben, ha te lennél ott,
ha rád csapódna az ajtó, s senki nem szólna szót.
Ugye mennyire fájna az elhagyott magány?
Pont így érez ő is, csak nem mondja talán.
Az állat nem kér sokat, csak élni akar,
nem vágyik kincsre, sem csillogó aranyra.
Egy biztonságos hely, egy szerető tekintet,
és egész életében hűséggel fizet.
Ha ma megtanulod védeni a gyengét,
holnap emberként is jobban érted majd a rendjét.
Mert aki az állatban meglátja a lelket,
az emberként is tisztább, igazabb lehet.
Ne fordítsd el arcod, ha szenvedni látod,
mert a közöny csendben rombolja a világot.
Egy döntés, egy mozdulat, ennyin múlik néha,
hogy egy élet véget ér, vagy új útra lép ma.
Hallod-e a csendet? Most hozzád beszél:
légy az, ki nem bánt, hanem óv és remél,
mert a világ attól lesz emberségesebb hely,
ha az ember az állatért is felel.
