A Attila Ambrus felhasználó összes verse >>>
Iránytű
Írhatom a semmit, ahogy a mindent,
Mindent látok, de mennék innen!
Iróna az élet, a kérdés, minek van?
Mi az, hogy szerencse, s kivel tart?
Hol van egy dolog, egy ember,
Ki érted, értem messzire elmegy?
Hiába a fáradozás, hiába tisztelet?
Ki az, ki megbecsül, akár csak tisztelhet?
Magam dolga, merre megyek!
Változnom kell, érte most teszek!
Önmagam mutatom, a jobbik énem!
Hogy mindent, a világot megértsem!
Iránymutatás kell, teszek is érte!
Egy iránytű, melynek csillog fénye!
Egy ezüstös iránytű, csak fénylik,
S mutatja az utat, eljutok reményig!
Nekem még nem jó, változni fogok!
Nem leszek börtönbe zárt fogoly!
Olyan leszek, kinek kell lennem,
S tudni fogom, merre kell mennem!
