A Attila Ambrus felhasználó összes verse >>>
Balsors
Sötét köd van körülöttem, nézem a tájat,
Jön velem szembe egy csapatnyi árva.
Azt súgják fülembe, nincs nekik hazájuk,
Nincsen nekik semmilyen barátjuk.
De az egyik kiemelkedik, s mondja:
„Hogy lehet az, hogy nincs világos oldal?”
Csak kevesen vagyunk, kik ezt megértik,
Kik céljukat munkával, küzdéssel elérik.
Ekkor eszembe jut a pisztoly a táskámban,
Véget vetek én minden ármánynak.
Ne hidd el árva, hogy jót teszek veled,
Mikor nem vagy más, csak egy gyerek!
Ekkor előveszem, és meghúzom a ravaszt,
Az árva összeroskad, s holtan földön marad.
Nem mozdul semmit, egy rezzenést sem,
Minek tettem meg, én ezt nem értem!
