A Attila Ambrus felhasználó összes verse >>>
Ha kérdeznéd, hol vagyok...
Hol azt hiszem, minden rendben,
Olyasmi, mint minden heppem,
Bonyolult, de túl összetett.
Ő majd lelök, majd összeszed.
S nem is tudnék már mást tenni,
Elbújni, és csendben lenni.
Majd felkelek, és leesek,
Talán egyszerűbb lehetne.
S nem kellene, kit szeretnem,
Talán, hogyha végem lenne.
Nem kéne félnem, sírok-e,
Halált magamhoz hívom meg.
Hogyha majd egy nap eltűnnék,
Ne keress, már máshol lennék!
Megkönnyítem neked, nekem,
Gondod ne lehessen ezzel.
Megtartom a szót magamnak,
Nem mondom ki, mondd magadnak.
Bár szeretném, de nem könnyű,
Nem megnyitni semmit köztünk.
És búcsúzóul e levélben,
Elköszönök egy egész félben.
