A Attila Ambrus felhasználó összes verse >>>
Ingerek
Ingerek érnek, melyeket
Nem nagyon tudok kezelni.
Ugorjak, vagy maradjak?
Erre senki sem adna választ...
Úgy voltam vele, maradok,
Hátha majd valami mást kapok.
Csak ugrálok jelenben, jövőben,
De kétlem, hogy előre lépek...
Sírnék, de nincs könnyem...
\"Hagyd! Mit érdekel az engem?\"
\"Patkány vagy, húzz már el!\"
Az ember ezektől mit vár el?
Biztos jó, én elhiszem, de
Kérlek, ne rajtam vezesd le!
Magányra vágynék, nem hagyod,
Hogy lelépjek, nyomot nem hagyok...
\"Oh istenem, már megint
Csak kapom az ívet\"... legyint,
Holott tudja, mit rontott el,
De biztos, a világ gonosz lett...
Haragszik is rá, meg nem is,
Pedig az egészet szereti...
Afféle se veled, se nélküled,
De inkább kegyes, mégis mérgező...
Fontold meg jól, mit mondasz
Neki, mikor a sírja fölött állsz,
És nézed a fejfáját sírva, de csak
Annyit látsz, mindenki nevet...
Mar te sem könnyezel, pedig
Te még talán szeretted is...
De mindegy is, a környezeted
Tönkretette a lelkedet...
S most egyedül maradsz
Magányosan...és köpsz egyet
A sírjára, hogy boldogan elmondhasd,
Ő bizony nem ért egy fabatkát...
