A Terézia Kovácsová felhasználó összes verse >>>
Nagyapa
Milyen lenne a világ, ha itt lennél,
ha születésem óta ismernél.
Ha első rám pillantásod által,
aszt mondanád, hogy ez a csodalány
tovább viszi a zene tudását.
Amelyet úgy nagyon szerettél,
és mindenkit boldoggá tettél.
Milyen lenne, ha tanitanál engem,
zongorán játszani,
vagy néhány kezdő hangot a hegedűn eltalálni.
Szólnának a dalok, melyek varázslattá válnak,
hangszerek kíséreteiben, meg valóssá váltak.
Ragyogó együtt létünk sosem múlna el,
ameddig a zene dallama boldogsággal töltene el.
Ha már a zene dallama a végéhez érne,
sosem felejtem el a rólad szóló emlékeket.
Melyek tovább a szívemben élnek, és Te rólad mesélnek.
Hű ember voltál mindenkihez, aki csak ismert Téged,
minden gyermek állva tapsolt Téged,
és a legjobb tanárként neveztek meg Téged.
Utolsó utadra kísértek Téged,
csendben könnyes szemekkel, búcsúztak Tőled.
De sosem feledkeznek meg rólad,
ahogyan a családod sem,
mely tiszta szívből szeret Téged.
Legyél Nagyapa az a zene dallama,
amely örökre a szívünkben hangzana el,
egy örökre szóló hang,
mely sosem múlna el.
