A Sohonyai Attila felhasználó összes verse >>>
Akarsz-e...
Érezted-e már a pillangó dalát,
ha gyomrodba szállt,
s terültél-e egek fölé,
mikor másnak a pillangó te voltál?
Hallottál-e már tücsök zajt lábad között,
mi a torkodig felömlött,
egek villámait idézve elő,
mikor mindez elöntött?
Játszottál-e bohócot, kacajt, nevetést,
ha emberi szeretés
belőled olyan rezgéseket lökött
hogy fájó lett volna a csendesedés?
Voltál-e már szerető, s szeretve létező,
megvetett lelkű teremtő,
s voltál-e boldog ettől,
vagy emberi boldogsággal tisztán születő?
A törvényeket megszegő kéj
ha a törvénytelen kért,
s tettél-e az ő gyomrába is lepkét,
tücsök hegedűt lábai közé,
mert nem ismertél te se
akkor más törvényt, csak az övét?
Lennél-e én, fennkölt, s rímekkel ércelő,
a háztető, a sátor, a lidérc, az álom,
a szennyes, a vánkos, a gyónni kívánatos,
a nappal s az ég, és ha mindez nem elég,
akarnál-e lenni a mindenek ura, s csenevész
sóhaj, ajkai hegyén, a nyár, a tél,
s ha már tényleg minden voltál
vajon mikor, mikor lennél halál…
