A Tímea Tóth felhasználó összes verse >>>
Az igazi kincs
Nincsenek bennem szavak - ordít a csend.
Hogy borulhatott fel ennyire az Isteni rend?
Hogy némulhatott el a szív szava,
Hova tűnt annak legjava?
A tisztaság, a szerénység, az igazi mélység ereje?
A csoda, a derű, - mi mára oly\' keserű?
Sok szem hogy veszíthette el fényét, mi átjárta lényét,
Mostanra porrá zúzta az igaz hit és valóság tényét.
Sokszor az ember az életét megbecsülni képtelen,
Egója nő, nagyravágyó természete végtelen.
Rossz időket élünk, kár is volna tagadni,
De nem kellene ebbe senkinek ragadni.
Egyetlen kulcsa a javulásnak, hogy változzon az értékrend.
Ha nem tudod a napjaidat értékesnek érezni,
Valójában minek is kell magadat fényezni?
Mi benned az érték, mit világgá kell kürtölni?
Külcsín, belső báj, fogadalom,
Hazugság és bonyodalom?
Ez mind, mihez értesz?
Mit te annyira féltesz?
Tedd le ezeket mind egy sarokba,
s kezdd el kívülről nézni!
Elszégyenled magad rögtön,
S az egód már nem fog tovább hízni.
Ha minden ember annyit adna a Világnak,
Mit magának szeretne,
A Föld minden lakója boldogabb lehetne!
Belegondoltál már abba,
Hogy megbecsüld, ki szemben áll veled?
Ki - talán - ha nyújtanád felé,
Meg is fogná kezed?
Ő volna az, ki nem hagy magadra a bajban,
De míg nem mutatod jelét,
Nem tudja szegény, hogy benned él
A hajlam a jóra, a kedves szóra,
A szeretetre, mi minden gondot feledtetne!
- Veled, s mindenki mással!
S ha ezt teszed nap mint nap százzal,
A sors vissza adja ezerszer!
Légy hű, légy szerény,
Hidd el nekem, nem az a szegény,
Kinek vagyona nincs -
A benned rejlő jóság az igazi kincs!
