A Tímea Tóth felhasználó összes verse >>>
Nyílt tér
Zárt ajtó mögött vagyok,
mégis elmém nyílt tere engem mérföldekre visz.
Tengerek hullámát hallom,
sirályok tömkelege repül felém.
Hűs szellő csapkodja verejtékes homlokom-
de nyugodt vagyok.
Érzem, lényem minden pillanatot valósan megél.
Nem csak henyél a fűben kint a réten,
már többet akar!
- a távoli partot, ott túl a délibáb valótlan varázsán!
Én már az igazság parázsán kívánom égetni
talpamat!
Nincs határ!
A messzeség csodája vonzza lelkem legapróbb darabjait!
Nyitott vagyok.
Akarok MINDENT!
Mindent, mit látok, mit gondolok!
Földi teremtmények számomra nem szabhatnak határt!
A csoda megérkezett!
Ereimben vérem forr,
lábaim futásra késztetnek!
Tenger mélyen hullámzó habjai is csábítóan hatnak rám,
pedig úszni nem tudok!
De belevágok!
Félelmet nem ismerek!
Biztonságban vagyok!
Tudom, bármit tegyek,
mindig lesz mellettem,
ki igazán ismer engem,
s minden bajban szorosan fogja kezem!
