A Lajos Orsós felhasználó összes verse >>>
Karma
Karma ellenem
Mi ez a játék, mi ez a sors,
másnak szerelem, nekem csak a por.
Ők észre se veszik, mégis megkapják,
én meg várom régóta, de elkerül tovább.
A karma szerintem a legnagyobb
ha hibázok egyet, rögtön jön a lézer.
Ha jót teszek, csend van, semmi se jár,
ha rosszat, háromszor veri vissza rám.
Már unom a bulit, az egyéjszakás kört,
a végén ugyanúgy üres marad a föld.
Pár hamis csók, pár kamu ölelés,
aztán marad a csend meg a hiányérzet.
Nem test kell, abból láttam eleget,
olyan kell, aki mellet önmagam lehetek.
Aki nem csak akkor ir, ha épp unatkozik,
hanem akkor is, ha az egész világ szétesik.
És… ez basz fel, nem is kicsit,
hogy másnak minden könnyen sikerül itt.
Én meg adok szivből, ahogy csak tudok,
aztán a végén megint egyedül maradok.
Néha úgy érzem, a karma az ellenségem,
bármerre indulok, ott áll az utamban éppen.
Mintha direkt nézné minden egyes hibám,
és vigyorogva mondaná na ezt kapd ki tesám.
Próbálok nevetni, de néha kurva nehéz,
mikor minden reményből csak emlék marad rég.
Talán ezért vágyakozom néha el.
mert túl sokszor törte már össze magát a lélek.
De még mindig bennem van egy utolsó láng,
ami nem hagyja, hogy végleg feladjam talán.
Mert egyszer majd rám talál az, aki maradni akar,
és akkor a karma is bekaphatja.
