A Hajnalka Perczel felhasználó összes verse >>>
Kárhozat
Saját vers!
2026.06.21.
20.30.
Már csak parázslott kiégett lelkem,
füstje elborított, azt hittem álmodok.
Ez nem történhet így ès nem velem,
de ez vagyok én az örök kárhozott.
Az évtizedek teltek, hosszú út mögöttem,
porából a nyomom a szél hordta el.
Mindig úgy megyek el, ahogy jöttem,
nem maradhatok sokà senkivel.
Túl régen élek, s miután megszülettem,
senki sem úgy nevelt és vigyázott ràm.
És megbánàs nélkül törtèk meg a lelkem,
csak a gyűlöletre tanított ez a bűnös világ.
Magamtól tanultam, hogyan kell érezni,
szabadnak lenni ès nem függni senkitől.
Rájöttem arra, hogy tudok én szeretni,
és màr nem leszek vak senki fènyétől.
S lassan a parázs is lángra lobbant,
a magány lett szívem egyetlen fegyvere.
Otthonom lett a sötètsèg, mint sírhant,
a csend lett nekem a bèke szigete.
Így megyünk könnyű szívvel előre,
én ès a dèmonaim furcsa hangjai.
Míg màsok menekülnek előle,
én mindig is szerettem őket hallani.
Kérlek gondold meg mit teszel,
mielőtt tàrt karokkal, örömmel futnàl felèm.
Mert nem èn vonultam be a sötètbe,
hanem a sötètsèg költözött belèm.
