A Hajnalka Perczel felhasználó összes verse >>>
A mennyek kapujában
Saját vers!
2026.06.20.
9.00.
A MENNYEK KAPUJÁBAN
Olyan gyönyörű fényt láttam, ami hívogatott engem,
Szent Péter állt előttem.
Hol vagyok a mennyekben?
Kérdeztem Szent Pétert,
rémálmod van kedves, ébredj fel, ébredj fel.
Még nem jött el a te időd menj vissza a földre,
Te csak álmodsz velem,
ébredj fel kedves, ébredj fel.
Ott ül melletted a szerelmed az ágyadon,
halld a hangját, hogy könyörög,
ez csak egy rossz álom.
Ébredj, ébredj nyisd ki szemed,
félelmet keltettél a szerelmed szívében.
Hallom, hallom, mintha valaki beszélne hozzám,
engem hívogat, szólongat, könyörög hozzám.
Az életed szerelme szólongat téged,
te még élsz, hisz dobog a szíved.
Ébredj fel, ébredj fel ez csak egy rémálom,
nem vagy a mennyek kapujában, álmodsz.
Dobog a szíved, nem szűnt meg verni,
nem haltál meg.
Még nem jött el a te időd, ébredj kedves,
nyisd ki szemed.
Felébredtem, hol vagyok én most ebben a pillanatban,
ott ült mellettem a szerelmem, folytak szeméből a könnyek patakokban.
Istenem, szerelmem, kedvesem, megijesztettél,
álmodban Szent Péterrel beszéltél.
Itthon vagy csak rosszat álmodtál kedvesem,
halálra rémültem ne álmodj többet ilyet kérlek.
Hisz nélküled az életem semmit sem ér kedvesem,
szívemből szeretlek, drága egyetlen kincsem.
Hála a jó Istennek, hogy felébredtél végre,
ölellek, csókollak, s hálát adok Istennek,
hogy megismertelek Téged.
Szeretlek, szeretlek, tiszta szívemből téged,
csakis veled tudom már élni az életemet.
Te vagy nekem a tubarózsám az örök szerelem,
nélküled nem akarok élni csakis egyedül veled.
Szerzői jogvédett!
Perczel Hajnalka
