A Hajnalka Perczel felhasználó összes verse >>>
Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon
Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon,
s az álom messze elkerül.
Kétszemközt önmagaddal nem tagadhatod,
a lelked hova száll, repül.
Játék az élet és te játszol,
ki nevet a végén, kérdezed.
Bárhova fordul a kocka, taktikázol,
úgy nyerj, ne legyen mit vesztened.
És észre sem veszed, hogy az elmúlt perceket,
soha többe visszahozni már nem lehet.
S mit szívedbe bezársz, egy hervadó virág,
egy szóra vár, s új életre kel.
Mert könnyebb álarc mögé bújni,
mert könnyebb elfutni még akkor is ha fáj.
Mert könnyebb eltakarni mert könnyebb,
megtagadni mit a szíved szívedből kíván.
Múlnak az órák, telnek az évek,
s a lelked némán könnyezik.
Álarcba bújtatott remények,
takarják fájó könnyeid.
Játék az élet és te játszol,
a szabályokat jól ismered.
Mégis, ha van még egy dobásod,
a tétet emelni sem mered.
