A Árpád Vezse felhasználó összes verse >>>
Helység
Van egy hely ahol sokszor megfordulok,
ahol a fájdalmas gondolatoktól elbújok.
Nem tudnám eladni semmi pénzért,
mert ez a hely, nekem nyugodságot mért.
Gyönyörű gesztenyefa velem szemben,
amely megnyugtat halkan, csendben.
Elvágyom olykor a messziségbe,
hisz eltüntem már részbe.
A fa adja az erőt, és akaratott,
a fájdalmas életből kiragatott.
Ha azt kivágnák, úgy hogy ott vagyok,
akkor a fa dőlésével én is meghalok.
Átérzem mindenki fájdalmas viharát,
még ha nem is tudom elűzni a bánatát.
Átérzem, mit él át, ki küzd lelkileg,
hisz olykor kijön az emberből a szörnyeteg.
Ne féljen senki míg szép fám erősen áll,
mert addig, mellettem mindenki erőssé vál.
Ne kérdezék, miért vagyok ilyen,
hisz magam se tudom, hogy ez milyen.
Ki akkor is ad, ha már nem tud miből,
de ő nem várja el ezt senkitől.
Lehet, hogy csak ilyen lennék,
hogy adok és utána, csak tovább mennék.
2026.05.12
