A Péter Popovic felhasználó összes verse >>>
Örülj
Reggel van. Ha nem én lennék magam, talán
nem lenne gond, de nekem túl korán
van. Ma reggel kegyetlen, hófehér szikrákat szór a nap.
Tüze elől sötét üveg mögé rejtem arcomat.
Mint mindig, mikor jó időben erre járok,
megállok megnézni a nőszirom-bokrokat.
Elmerengek a pazar szirmok színes játéka láttán:
szédítő lilák, misztikus bíborok, bibéjük sárga, mint a sáfrány.
Mégis egy szerényebb bokron akad meg a szemem,
kisebb, mint a többi, de akkor is - jobban tetszik nekem.
Zöldje fakó, a virága fehér, mint a hó,
halvány egyszerűsége a többiek mellett már-már hivalkodó,
ráadásul a kis bokor fele már a földön fekszik
hervadtan, szárazon - nekem akkor is jobban tetszik.
Gyengébb fajta, kiszáradt, úgy hagyták, úgy maradt.
Dübörög a föld, de nem mozdul az elszáradt szirmok alatt.
Lehajolok hozzá, készítek pár képet:
meg akarom őrizni ezt az emléket.
Szeretném, hogy lencsém által színről színre más is lássa,
milyen szép is egy virág fájdalmas, büszke elmúlása.
Gyengébb fajta, nem locsolták, hát elszáradt. Így mennek a dolgok.
“Te vagy a legszebb, te hervadó nőszirom” - magamban mosolygok -
“Különleges vagy, szép vagy, más vagy, mint a többi.
Ugye nem átkozod a földet, amelyből annyi bimbód nőtt ki?
Talán nem tudod, hogy arról nem a föld tehet,
hogy nem locsolt rendesen, aki elültetett?”
Magamban mondom csak, hiszen úgysem hallja,
és ilyentájt amúgy is sokan járnak arra,
és a járókelők biztos bolondnak néznének,
ha meghallanák, hogy egy virághoz beszélek.
Megindulok, át a házak között. Később, már odaát
megsimogatom az ablakban az orchideát.
Egészséges, szép növény. Dús virágok hajlítják a szárát,
mintha kinevetné a kis nőszirom magányos halálát.
Elgondolkozom, hogy talán mégis kimondhattam volna
hangosan, hogy mit látok, hogy mit gondolok róla.
Azt mondják, a növények is értik a beszédet,
meg úgy egyébként is - kit zavar, hogy hülyének néznének?
De még ha úgy döntök is, hogy ez engem nem érdekel -
pár kedves szó a halott virágot már nem támasztja fel.
A nap néha melegít, de ma égetett.
Örülj, hogy megtörtént, sírj, hogy vége lett.
