A Pakai Márk felhasználó összes verse >>>
Mental breakdown
Telik az idő, mélyen karcol, ellene hiába harcol, ugyanúgy marcol, közben máshol...
Nevetnek... boldogak lehetnek, vidáman szinte lebegve, nekik ez lett megteremtve, átkozott egy sors, kimondom remegve, fogaim között törik a bors, úgy érzem ellennék temetve, nem maradt már semmi ami nevetne.
Kiborít ez a show, mint nyíltsebre a tengeri só, ide már felesleges a szó... maradnak az önismétlő gondolatok és mind pusztító, elönt a sok érzelem, túlcsordulásom vérlázító, elfolytani nem lehet, maszkom is már megrepedt, kontrollom rég elveszett, nem maradt más csak az önpusztító szervezet
