A Kornél Nemes felhasználó összes verse >>>
Tudati Paralízis
Lélekölő csend beszél.
Tétlen fáradtságom fáj.
Amorf árny kísért,
Bordáim között liheg
Mellkasomon
elmém legszebb démonja ül -
Megfojtana ha tudna
De belőlem él
Mozognék, ha tudnék.
Szaladnék, ha engednéd.
Ordítanék,
ha a hangom nem önmagába fulladna.
Nem kötél tart –
Őseink gerince
Nem bilincs fog –
Utódok közönye
Minket már
Meghunyászkodásba bénított test
mi jellemez
Még sincs más aki küzdjön
Ma nem álmomból riaszt a bénultság
Már bénulásomban vagyok ébren
És velem ébred a kétely,
Még mozdulatlanul figyel.
Ha tovább hallgatunk
Végleg testünkké válik a súly
De ha mozdul a nemzet
Nem marad, ami rajta ül
