A Zalán Szőgyényi felhasználó összes verse >>>
Életem
Hétfőn, estetájt jött a gondolat,
Hogy elfeledjem minden gondomat,
Meglátogatom a kinti világot,
Hol kinyíltak már a tavaszi virágok.
Alacsony domb gerincén sétáltam előre,
Nyugvó Nap fényében mentem a mezőre.
A világnak a fények oly mély zöld színt adtak,
Mily élőt s mélyet smaragd nem mutathat.
Gyönyörű madárdal kísért az utamon,
Kis hangjuk visszhangzott az erdőfalakon.
Engem annyi csoda vett odakinn körbe,
Nem férne bele száz s ezer könyvbe.
Térdig érő fűbe, hej, befeküdtem volna,
De a réten már várt a kis, öreg kápolna.
Krisztus szobra előtt meghajtottam térdem,
Életem értelmét ott, s akkor, megéltem.
