A Imre Szekeres felhasználó összes verse >>>
Apukám
Egy kislányt látok egy színpadon,
Kinek az anyukája sír nagyon,
Kinek gyermeke az élete,
Kinek felcsendül az éneke.
Egy kislány, kinek nincsen apja,
Ki az énekében őt siratja,
Ki vágyna már egy apára,
S az anyjával egy családra.
Kit még csúfoltak az oviban,
És kit kinéztek a suliban.
Kit még nem érintett apa meg,
Ki még nem értheti hova lett.
Kit még nem ölelt át erősen,
Kivel nem ázott az esőben.
Kinek nem aludt el mellkasán,
Kinek nem mondta még, „Gyere már!”
Ki még nem érti a világot,
S ki nem kapott még virágot.
Ki még nem tudja, hogy mi a jó,
Kit még nem szidott le Apa szó.
Egy kislány kinek énekén,
Sír most anya, apa, nő és férj.
Kinek énekében minden dallam,
Hozzád szól, hát figyeld halkan.
„Nem vagyok én másmilyen,
És nem tudom egy ház milyen.
Én nem ártottam senkinek,
Mért bántanak ennyien?
Én csak anyukámat ismerem,
Neki köszönhetem, mindenem.
Csak ő volt velem betegen,
És ő fogta meg kis kezem.
Nekem anyukám a mindenem,
Mert nincs apukám én nekem,
Nekem anyu mondja mi a jó,
És azt teszem, mi neki jó.
Hisztis voltam kicsinek,
Bár azt se tudom mit jelent.
Csak az tudom, hogy anya fél,
És sokat sír, ha jön az éj.
Mikor azt hiszi, hogy alszom már,
Sokat sír, s a szívem fáj.
Csak apukámat siratja,
De nem jön vissza, azt mondja.
Pedig főzni is tud, s takarít,
Bár néha azért, rám ordít
De akárhogy is kiabál.
Én, szeretem az anyukám.
Szeretnék egy apukát,
Hogy, boldog legyen anyukám.
És szeretnék, mert nekem nincs,
Családunknak nyoma sincs.
És értem jönne suliba
Ha már nem látott az oviba.
És megölelne végre már,
Hogyha lenne apukám.
És elmehetnénk nyaralni,
Mert, mástól rossz ezt hallani.
És, néha elvihetne játszani,
Hogy tudjunk, boldognak látszani.
És megfoghatná kezemet,
És majd leviszem a szemetet.
Csak mondaná, hogy vigyem le,
Csak mondaná, hisz itt lenne.
Én csak egy valamit szeretnék,
Látni anyu szerelmét.
S hogy boldog legyen anyukám,
És hogy legyen nekem apukám.”
