A Imre Szekeres felhasználó összes verse >>>
Költészet
Vannak dolgok, miket más ember nem ért meg,
S vannak akiket, ha elmondom megsértek.
Van úgy hogy az amit megsúgni szeretnék ,
Mondani nem tudom, és talán nem is tehetném.
És marad az írás, ami megmaradt nekem,
Mert a költészet az én legnagyobb fegyverem,
Mert az írás az eszköz, a gondolat fegyvere,
Mert erre való tán a betűknek tengere.
S a gondolat, amiket leírsz majd magadnak,
Csak mondatról mondatra előre haladnak.
S a szavak, mint gondolat papírra vetődnek,
Nem tudni hogyan, de sorrendbe verődnek.
És a képzelet, ami a szavakat segíti,
Fogja a tollamat és magával repíti.
Egy aprócska vers, ami leírja bánatom,
Mi segít elmondani, mi az mi fáj nagyon.
A világ az nem ért meg, hallgat, de nem figyel,
Nem foglalkozunk már manapság senkivel.
S a kimondott szavak már fülekhez nem érnek,
S csak kicsiny kis figyelem mindaz mit remélnek
S a költő ha alkot, és verset hoz világra,
Nem csak magának, a népének ajánlja.
És kétségek között, de nyugalom lelkében.
S titkon egy gondolat jár néha fejében.
Vajon fogják e valaha olvasni versemet?
S fogják e megérteni összetört lelkemet?
Fogják e olvasni, mindazt mit leírtam?
Fogják e érezni mi mindent kibírtam?
Ha meghalok lesz e ki versemet szavalja,
Ki szomorú időkben a lényeget meghallja,
És megérti azt ami a világból hiányzik,
Szeresd azt ami még a szívedben virágzik.
