A Imre Szekeres felhasználó összes verse >>>
Egyedül
Csend van a szobában, nem szuszog senki,
Nem kell a mosdóba csendben kimenni.
Nem alszik már senki, az ágyamban csendesen,
S nem főz már kávét a konyhában meztelen.
Nincs már kihez bújni, ha fáradtan mosogat,
Nincs már kivel megélni fárasztó dolgokat.
Nem főzök már ebédet, két főre előre,
Nem kell már lázasan készülni hétfőre.
Nem kell már, ajándék után kutatni mérgesen,
És a fülébe suttogni, Szeretlek Édesem.
Nem kell már az Obiban virágot kutatni,
S egyetlen mosolyért órákat utazni.
Nem kell már a moziban várni a jegyekre,
Nem kell mondani, mennyire szeretlek.
Nem kell már lázasan fogni a kezét,
S nem kell már mondani, itt vagyok, ne félj.
Nem lesz már unalmas film amit megnézünk,
S nem kell már film után titokban vétkeznünk.
Nem kell már órákig együtt fürdenünk,
Az elhűlt vízben megfogni két kezünk.
Nem kell már egymás szemébe néznünk,
S nem kell már mondani, egymásért élünk.
Nem kell már közösen célokat elérni,
Nem kell már minden nap hiába remélni.
Nem kell már többé hinnem a mesében,
ÉS szerelmet találni valaki szemében.
Nem kell már keresnem az igaz szerelmet.
Egyedül maradtam örökre, meglehet.
