A Imre Szekeres felhasználó összes verse >>>
Elmúlás
Szorgos kezek ásnak, dolga lesz a papnak,
Készül már a gödör, mibe engem is leraknak.
Újabb végállomás helyét ássák éppen,
Valaki már készül, a test már feketében.
„Ennyi volt az élet”. Énekli majd a pap,
Neki bizony mindegy, hogy ki fekszik ott aznap.
Elvégzi a dolgát, és a sírodig elkísér,
Utolsó utadon, majd ő mond érted misét
Nézem a temetőt, ami ma még üres,
Holnap délután már sírdogál a tömeg.
Ma még csak készül, a sír a gazdájára,
Néhány óra múlva, lent lesz az aljába.
Így múlok el én is, letesznek egy lyukba,
Ki lesz ott majd velem, csak az Isten tudja.
Ki fog majd virágot, a gödörbe be dobni,
S az elszáradtak helyett újabbakat hozni?
És meddig tart majd, vajon, meddig tart a
gyászuk?
Szeretteink emlékét meddig kell vigyáznunk?
Mikor múlok végleg, mikor múlok tova?
Életemnek vajon, marad bárhol nyoma?
