A Imre Szekeres felhasználó összes verse >>>
Csak egy szó
Csak egy kicsike szó, amit néha elfelednek,
Csak egy gondolat, amit el kell hogy engedjek.
Csak egy apró kis szó, mit feledni szeretnék,
Egy apró kis hang, ami fülembe beleég.
Egy őszinte szó, mi tán nem is oly őszinte,
Egy őszinte perc, ami összetört örökre.
Egy kicsinyke szó, amit használnunk kellene,
De megannyi családot ez a szó tett tönkre.
Ha egy kicsit is tudnánk figyelni egymásra,
Ha egy picit is figyelnénk, Ő rá és nem másra.
Ha picit is tudnánk, hogy mi fáj a másiknak,
Nem pedig vigaszért térnénk egy másikra.
Ha a büszkeség kabátját egyszer csak levennénk,
Szerető társak és boldogok lehetnénk,
De büszkeség nem ilyen, nem tudjuk levetni
S együtt már nem tudunk őszintén nevetni.
Csak élünk a megszokott, hazug kis világban,
Éltérést nem látunk a kis és nagy hibákban.
Csak azt látjuk meg, hogy a másik hol hibázik,
De már nem kérdezzük, mi az mi hiányzik.
Csak megszokunk valamit, ami jó volt régen,
S számoltuk a csillagokat a holdfényes égen.
De mi egykor szép volt, az elmúlt már régen,
Nincsen már napsütés csak felhők az égen.
Mert ha nem tudunk néha kommunikálni,
És a vitákba bizony, bele kell állni,
Ha őszinték nem tudunk egymással lenni,
Lehet, hogy idővel külön kell menni.
És az aprócska szó, az legyen hát őszinte,
Mert az egó, mi idővel szép lassan tesz tönkre.
Tudom, mert a talaj, az alólam kicsúszott
És a szó, amellyel a kapuban búcsúzott.
A szó, minek az értéke elveszett úgy látom,
Mit egykor még használták, manapság vágyálom
Mit egykor még kimondtak, s az hozta magányom
Mi bennem él azóta, ahogy kimondta, SAJNÁLOM.
