A Kocsán László felhasználó összes verse >>>
Kicsit
Kicsit add vissza a lelkemet,
szavaidon színtelen árnyék,
nélkülük mégis jobban fáznék,
álmodó illatod megremeg.
Kicsit öleld édes reményem,
szisszenek vesszenek szárnyaim,
tolongó szerelmi szirmaim,
veled a végtelent túllépem.
Kicsit zárjunk ajtót magunkra,
sötét szoba fülled fényünktől,
szakítunk egymásnak létünkből,
szomjazom vallomás napunkra.
