A Kocsán László felhasználó összes verse >>>
Ne hidd, hogy nem vagy áldott
Ne hidd, hogy nem vagy áldott,
nem kell a halált várnod,
mások szégyene éget,
bolondul múltad szánod.
Nélküled forr a katlan,
vigyázva ülj a padban,
sose bólints mindenre,
ész nélkül akaratlan.
Élj, mint vak idióta,
marj szívekbe csapódva,
így leszel jó hasztalan,
maradsz semmi csalódva.
Élvezz szűzként az ágyon,
bárkivel vergődsz háton,
és súgd: csak engem szeretsz,
keserű szajha párom.
Ha számolsz, számolj százig,
kapard magad a mázig,
majd holt könnyek sarában
vonszolnak kopjafádig.
Túl halkan csendben szóltál,
zuhansz leszel mi voltál,
csecspásztor csupasz gyermek,
métely az idő torkán.
