A Marianna Suhajda felhasználó összes verse >>>
Az anyagba szédült világhoz
Óh,még most is itt vagyok a földön!
S addig suttogom,amíg fületekig ér,
Amit szívetek visszhangoz majd vissza:
A Szeretet mindennél többet ér!
Hiába van meg mindenetek e földön,
Hiába öleltek múlandó kincseket,
Ha szivetek jégálmát alussza,
Mert a Hókirálynő nem ébreszt titeket!
Elsuttogom,ha kell,százszor újra kezdem,
Nem kiáltok,nehogy féljetek,
Csak a szíveteket simogatom csendben,
Hogy leolvasszam a jégbilincseket.
Így megtudjátok,mily nagyon szeretek,
Ha szeretetem majd átjár titeket,
Ébredésetek mindent elsöprő lesz,
Hogy az anyagba többé ne süllyedjetek!
S az a szál,mely összekötött régen,
Közöttetek újra felragyog,
S meglátjátok,mily egységes minden,
Hogy EGGYEK vagytok,s veletek vagyok!
S ti fényt visztek a tomboló sötétbe,
Oda,hol már látni sem lehet,
Fényetektől megváltozik minden,
Megváltoztatja a SZERETET!
Igen.Láthattok majd engem akkor újra,
Mert lelketekből sugárzik a Fény,
Az a Fény,mely lelketekbe írta:
Szeretet nélkül az ember,mit sem ér!
S az a parancs,mit kihirdettem egykor,
Végre látom,hogy életre kél,
Szeressétek egymást,ezt suttogom néktek,
Mert csak a Szeretet az erő,a tiszta FÉNY!
Szalonnás Viktória c.2019.06.16.
Minden jog fenntartva!
