A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Égő zöld
Fénylő feketeség átölel,
fél ő, hogy átkot hoz el,
égő szem pár, itt van közel,
ékkő ékes, éles kép fel emel.
Párharc vagy pár harc,
jó pár arc, a tiéd páratlan.
Hibás hibátlan, mégis tökéletes,
egyben és külön is tökéletlen,
számomra felejthető felejthetetlen.
Közeleg a távóli,
távolodik a közeli,
számos szám feleli,
szám csendre inti.
Homályos homály e múlt,
sajnos így alakult, nem rajtam múlt!
Feledésbe merül, s nem tud úszni,
kimentem, elkezdek benne hinni,
kezdetben kezedet kezemben fogni,
olyan volt, mint szeretetben szeretve lenni.
Szemtelen zöld szemű, aljas rabló,
el lopta szívem, s be csapott, pedig nem vagyok ajtó.
Sétálva rohanok hozzád,
mosolygok, s sírok mikor senki se lát,
sírom simán lépd át,
nevettem, pedig velem űzted a tréfát.
Hálás hálátlan hallatlan hangja,
halálos hallhatatlan hangos hada,
hullámos hulló halvány haja,
hullámhoz húzó halk vágya,
hamár hamar hallgatag hitetlen szava.
