A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Tatáim emlékére
Hol is vagyok?
Előtted vagy feletted?
Inkább alattad,
Előtte feledtem,
Most inkább maradtam.
Ritka, késői látogató,
Én lennék,
A nap alig van fönt,
Mindennap mennék,
Cigivel, rózsával, sőtt,
Boldogsággal is, ha tehetném.
Föld, fehér kavics és kő,
Belül hamu, ami ő.
Beszélek, mintha hallaná
De csak a szél viszi szívem bánatát.
Magas fal, benne sok-sok dísz,
Fényes fekete írás,
Meglátod, s sírsz,
E név láttán nincs más.
Időmből kifutna,
de lassan ki futok belőle,
teszek érte, tudva,
hogy lassaj utol érem.
Amikor majd ott állok,
szemed tükrében újra magamat látom,
a kezemben tarthattam volna a világot,
nem érhet fel semmi hozzátok!
