A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Nézz rám kérlek
Sötétbe keveredett gyönyör
gyönyörű mosolyú ördög.
Holdfényben megcsillanó halk lépések,
legmélyebb vízeknél is mélyebb érzések.
Kinevetett az élet, gúnyol a világ,
mert láttam, amit más nem lát.
Vörösen fénylett az égbolt,
tisztán emlékszem, pedig rég volt.
Kéz a kézben,
szív a szívben,
itt vagy, itt bent,
ki út nincsen,
s mégis keresed.
Finom ajkaidból folyik a hazugság,
szemidben gyökerezik az igazság,
a szívem néz, a szemem lát,
köszönöm, hogy voltál.
Tekinteted aurája bebörtönzött,
semmi terv, minden rögtönzött.
Hajnalba fordúltak az órák,
szívem akár az orkán.
Világítok neked,
lépj a fénybe,
amit ki ad szívem,
hogy ragyogj végre,
nem lehetsz a sötétségben,
nem érhet véget,
nékem ég a szemében,
s mégis másra tekinget.
