A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Hazug
Fényes égbolt árnyékot vet,
szívem hazug szádtól boldogságot vett,
szükségtelen szépen csomagólt terméket.
Természet lágy ölében elbújva,
egy véglet sok variácóval,
legrosszabb kihúzva,
sötétség hatalmával.
Ferdít az elmesélő,
engem hamisan elmesél ő.
Kellendő kellemetlen ember,
kegyed kedvesnek kevert szer.
Keveset keveredett szép tájra,
kevesebbet kedvez igaz szájra.
Keresem kedvesem szemeit,
kegyetlen kegyed útra indít.
Keserű szavakat ízlelve,
szebb jövőképet képzelve,
az este sötét árnyékában elveszve.
Boldogtalan boldogság,
pótólhatatlan pótolható vágy,
Bolond bukott pár,
pontos pontatlan kár.
