A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Lassíts kérlek
A hamarosan hamarabb jött,
mint gondoltam,
hamár itt van, megfontoltam.
Hogy hamar elkapom még,
azta a röpke percet,
amíg szemed rám nézz,
felszabadúl szívemben minden szeretet.
Mosolyod csillogó gyémánt,
hasonló nincs már,
s nem is lesz, nélküled nincs más.
Hallom azt is, amit nem mondasz,
látom azt is, amit nem mutatsz.
Érzem azt is, amit érzel,
értem azt is, amit nem értel.
Nézem, csak is azt nézem,
ami boldoggá tesz téged!
Félelmetesen nagy félelem,
amit kiváltasz belőlem,
az túl nyúl minden érzelmen,
érzelem mentes szívem,
néked érzékiesen ver,
érted élek, érted kelek fel,
felesleges éber estéket,
sosem feledem, ezt megigérhetem.
Beköszönt lassan, hangját sem akarom hallani,
ismeretlen hamarosan, semmit sem akar majd mondani.
Fel fele felesleges cselekedet,
a részedről babám,
feletkezetbe feletkezem,
a részemről banbán.
Lassú folyamat, ami túl gyors,
az idő repül, s fájdalmat hoz.
Kacagásod minden este vissza kacag,
néked szívem ajtaja örökké nyitva marad.
