A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Elmúlt érzés
Szíved kapuja zárva előttem,
minden esélyem ellőttem.
Várva vár a szívem vára,
várat építek, a szívem árva,
hátra vándoról az ára.
Hallom a hangod, pedig rég hozzám se szóltál,
feledném, de nem tudom, amiket mondtál.
Hittem benned, a szavadban,
erre egyedül hagytál a szabadban.
Vágytam rá amíg veled voltam,
akrtam, de felsem fogtam.
Mára látom, belátom: hiába bánom
a bánásmódom bárcsak ne bántott volna, az új esélyt várom.
Az egyik percben veled akarok lenni,
a másikban végleg elfeledni.
Úgy érzem a szerelem tűze lassan eléget,
néha úgy érzem nem érzem,
de szembesülök a fájdalommal minden éjjel.
Kezed helyett a számat fogom be, rossz ez így,
látom a boldog párokat, vágyom rá én is, de nem vagyok irígy!
