A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Egy nap Ausztriában
Kegyes hozzánk a sors,
Elmegy hamar a sor.
Leülhetünk oda hol,
Lehulló hópelyhek sorakoznak,
Eltűnik lassan a hold,
Minden jég, a szívem olvad.
Elveszem a figyelmed,
Segítek, hogy ne vedd észre a hideget.
Ülök melletted, s ha kell ki állok,
Nap hűjétől óvott földrészre,
Na meg értetek, bármit kiállok,
Emlékezzetek életetek e részére!
Piros volt az orrunk, tenyerünk,
Estünk-keltünk, sokat nevettünk.
Kerestünk boldogság forrást,
Elfelejtettük kis időre, hogy a család,
Tulajdonképp az egyetlen, ami számít igazán!
