A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Rossz sorozat
Mert amikor a fák zajonganak,
a szívem érzi egyedül maradt.
Hangos hada hamar hallgatag,
ha hallja halk hangodat.
Eltűnik az összes érzelmem,
ilyenkor nem élek, csak létezem,
ilyenkor érez e, e elme?
szerinted ez lét? Ez nem!
Ahogy nevet, úgy a múlt is vissza kacag,
nékem gyémánt, másnak kacat!
Nem felejtek, nem is akarok,
torkon fognak a karok!
Így szám nem ereszti a szavakat,
hittem, hogy így, de úgy voltam szabadabb!
A jelen és a szerelem a börtönöm,
újra és újra érzem a bőrömön.
Újra megteszem, amiket régen elkövettem,
mert az ész a háttérbe szorult,
s csak a szívem hangját követtem,
ezt úgy hívják, hogy: sor múlt!
