A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Szerencsés szerencsétlen
Nagy sötétség öleli körbe múltam,
kis szerencse ért, de majdnem kimúltam.
Mégse értékelem eléggé a megmentett életet,
elmém mélyen elzárta azokat az éveket.
Feleslegessége a végtelenbe folyik,
az idő sok mindenen változtat,
de a lelkemben ugyan az a harc folyik,
az ember igen, de a döntései nem változhat!
Minden egyes perccel csak gyengülök,
emléked szobránál gyengéden ülök.
S szívesen tenném ezt a temetőben,
személyed a hiányod, s temet ő be!
Mennék hozzád bárhová, de nincs sírhelyed,
nem voltál te sem olyan, mint a többi újszülött,
ezért mindennap a szívem sír fel helyetted,
sosem akarnék mást, nem kérnék új szülőt!
Kínok kínja kínozza őket nap mint nap,
első gyermek halott, míg a másodiknak,
keze-lába lila, anyánk minden szülésnél nagy pofont kap!
