A Zoltán Nagy felhasználó összes verse >>>
Fájó perc
Hatalmas tűz volt itt régen, mára parázs,
régen bátornak hívtak, mára párás.
Gondolok vissza, vissza oda, ahol a boldogság végtelen,
menekülök a jelenből, ahol a világ égtelen,
szívem harcban áll, s téged feledni képtelen,
nélküled a fejem, mint az új fotóalbum: képtelen.
Bárcsak lenne egy gomb, mivel mindent törölhetnék,
volt nem egy pont, ahol azt kívántam minden percet veled tölthetnék,
azt kívánom, hogy bárcsak megint megtörténhetnénk!
Kínkeservesen elfogadom a lehetetlenségét,
kényszeresen nézette velem a tehetetlenségét,
őszinteség lehet e a te ellenséged?!
vérző szívvel nézem a terhességed!
